|
2009-05-03 17:47:53, vasárnap
|
| |
| |
Magyarország privatizálása és a kétpólusú egypártrendszer
2008. június 20. péntek, 23:00 Magyar Sors Online
"A helyzet annyiban változott, hogy a FIDESZ-nek, még kevésbé érdeke odafigyelni, hiszen az MSZP-vel ketten maradtak versenyben. Magyarországon szörnyű ármánykodással, politikai oldalváltással, szalámizással, szemtelen, sőt hazug retorikával és nem utolsósorban pénzzel tönkretették a nemzeti és radikális pártokat. Azt hiszem, ebben a folyamatban az MSZP és a FIDESZ között nincsen mérvadó különbség.(...)Minden törekvés arra irányul, hogy Magyarországon a kétpólusú egypártrendszer uralkodjék, mert akkor teljesen mindegy melyikük van hatalmon, a gazdaság-, a kül-, a pénzügy- és a katonapolitika nem változik, mert a gyarmattartók érdekeit szolgálják a két párt helytartói, legfeljebb a retorika más."
Az írás jogvédelem alatt áll, csak 2-3 bekezdés másolható, a teljes írás megtekintéséhez szigorúan meg kell adni a forrás elérhetőségét!
Rozgonyi Ernő:
,,Azok kiáltanak farkast akik báránybőrbe bújtak"
- Azt szokták mondani, a férfiember életének hatvanadik esztendejéhez közel inkább előre, a nyugdíj felé kacsingat, semmint hátra a munka világába, ahonnan évtizedek óta kifelé halad. Ön sem követte a szólást, hiszen ötvenhét évesen lépett be 1989-ben a Keresztény Demokrata Néppártba. Mint közgazdász részt vett a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon, majd néhány év múlva a MIÉP-ben kötött ki, ahonnan a 2002-es választásokat követően egyszerűen kizárták, ennyi még mindig nem volt elegendő, hiszen csaknem hetven évesen megalakította a Magyar Nemzeti Frontot, amelynek beszélgetésünk idején az elnöke.
- Tíz hónappal ezelőtt jegyeztettük be a pártot. Az elhatározás előzményét a MIÉP színeiben eltöltött négy parlamenti esztendő keserű tapasztalatai szolgáltatták, és nem csak nekem, hanem az. elnökség több tagjának is. Rá kellett döbbennünk arra, hogy Csurka István elnök úr a valóságban nem azt követi, sőt képviseli, amit az írásaiban és a beszédeiben hirdet. Ezzel párhuzamosan kiderült, a párt vezetése pedig a pénzügyeket kezeli enyhén fogalmazva is gyanúsan. Mit vezetése? Egyetlen személy, akit Papolczy Gizellának hívnak. Nos, ő volt, és szerintem ma is ő a MIÉP gazdasági irányítója, aki arról híres, hogy úgy beszél az emberekkel, mint kocsis a lovával, és minden fillért másra fordít, mint kellene. Kinézete, műveltsége alapján úgy tűnik, Gizella asszony Csurka úr élet- és üzlettársa. Tíz év alatt, amíg a pártban voltam, esküszöm igazából sohasem derült ki róla valójában kicsoda. A párt pénzügyein kívül hozzá tartoznak, meg a családjához, illetve Csurkához meg a családjához a különféle alapítványok, káefték, részvénytársaságok, meg a fene tudja micsodák. Igazából beszélni sem szeretek róluk, mert annyira szövevényes, és tisztességes emberhez méltatlan históriák ezek, kár az időt pocsékolni rájuk. Különösen az 1998-as választások után, amikor a párt a parlamentbe került, különösen akkor törtek ránk ennek a rosszindulatú asszonynak a dührohamai, szinte naponta... Emiatt elkezdődtek a konfliktusok a párt belső vezetése és a parlamenti frakció néhány tagja, így Balczó Zoltán, Bognár László valamint jómagam között. Ha, tételezzük fel, a mai napon az elnökség hozott egy határozatot, azt Csurka másnap felrúgta, és akit ma még vállon veregetett, azt egy hét múlva lehülyézte.
- Magam is voltam a MIÉP képviselőjelöltje, ezért azt kérem, bánjunk óvatosan a kritikai megjegyzésekkel, hiszen ezt a könyvel azért nem írtam volna meg, hogy Csurkát és holdudvarát lejárassam. Egyrészt mára meggyőződtem magam is arról, hogy a lejáratáshoz nem szükségeltetik írásmű, másrészt a MIÉP vezetésének, hitelessége és tekintélye annyira összezsugorodott, mint a cipő sarkára szikkadt sárdarab. A továbbiakban konkrétumokat említsen.
- Kérem, azzal van tele a padlás. Talán a legfrissebb közül megemlítek egyet. Amikor a parlamenti pártok az uniós csatlakozásról egyeztettek, a MIÉP elnöksége azzal küldte tárgyalóasztal mellé Csurkát, hogy az ismert körülmények között határozottan ellenezzük a belépést. Az elnök úr bólogatott, és megfogadta előttünk, ő bizony nem írja alá, ha a fene fenét eszik, akkor sem. Elment. Amikor visszajött, megkérdeztük, mi történt? Aláírtam. Mikor látta, kővé dermedünk, akkor megjegyezte, tudjátok ez dramaturgiailag így volt helyes. Élmény volt nézni, amikor Kovács Lászlónak leesett az álla. Ki a fészkes nyavalyát érdekli Kovács szája? Csurka nevetségessé, sőt szánalmassá tette önmagát. Ez még nem lett volna baj, de hülyének nézte a szavazóinkat, és bennünket is... És akkor azzal jött, hogy a MIÉP elvi alapokon álló párt.
- Miért lépett be 1992-ben, hiszen a KDNP tagja és szakértője volt?
- Azért, mert szemtanúja voltam a munkahelyen a magyar állami tulajdon kijátszásának és elherdálásának.
- Miért, hol dolgozott?
-Én annál a kincstári vagyonkezelőnél voltam gazdasági igazgató, amelyik a mnnkásőrvagyont és honvédségi vagyont, valamint az egykori szovjet laktanyákat árusította a hozzájuk tartozó egyéb és nagyon értékes létesítményekkel együtt. Addig rendjén volt az ügylet, hogy árusítjuk, hiszen mit kezdjünk az üzemanyagtárolókkal, az épületekkel, a munkásőrcsizmákkal csakúgy, mint a Honvédségi csajkákkal, netán a használaton kívül került repülőterekkel. A baj akkor kezdődött, amikor néhány hónap elteltével rá kellett jönnöm, nem értékesítésről van szó, hanem sok esetben tisztességtelen átjátszásról, röviden korrupcióról. Amikor hozzáfogtam a rendrakáshoz, akkor rájöttem, nem azért volt rendellenség, mert nem értettek hozzá azok, akik vezényelték, hanem azért, mert a káosz kedvezett igazán a rablóprivatizációnak...
- Tessék, olyan kedves lenni, legalább egy rablóprivatizációs tanmesébe beavatni?
- No jó, vegyük az olajat, ami abban az időben sokaknak jelentett jól jövedelmező fő- vagy mellékállást. Sajnálom a mai napig azt a kisgazda képviselőt, aki a parlamentben az Olajbizottság elnöke volt, és akit azóta mindenéből kiforgattak.
- A kisgazda Pallagi Lászlóra tetszik gondolni?
-Igen, arra a tisztességes és jóindulatú vidéki magyar emberre, akit a hatalom jobbról-balra, aztán meg fordítva is az ujjai köré csavart. No, ülök az irodámban, mint gazdasági igazgató, amikor Debrecenből keresnek telefonon, méghozzá a főügyész. Azóta szintén ismert név lett az olajbotrány kapcsán...
- Dr. Szeszák Gyuláról van szó?
- Igen, róla,de akkor még nem tudtam kicsoda is valójában. Arról érdeklődött, hogy bizonyos repülőtereket, főként pedig azok üzemanyagraktárait kinek, hogyan, mennyiért adtuk bérbe, vannak-e számlák, például a debreceni repülőtérrel kapcsolatban.
- Amikor Önt a hajdúsági főügyész felhívta, akkor azonnal tájékoztatta?
- Megígértem, de előtte visszahívattam őt, valóban az keresett, akinek kiadta magát. Utána tájékozódtam mindazoknál az ügyletekről, amelyeket megemlített, mint gyanús mozgásokat. Kérem, nagyon gyorsan kiderült, hogy mi senkinek nem küldtünk számlákat, tehát valakik a mi nevünkben hamisították azokat. Erre Szeszák úr azt válaszolta, csöppet sincs meglepődve, mert szerinte is irtózatos gazemberség folyik, az olaj körül. Természetesen tette hozzá, akiket eddig kihallgattak, azok állították, ők a vagyonkezelőnek fizettek. A telefonbeszélgetést furcsa intézkedés követte. Szeszák urat három nap múlva minden különösebb indoklás nélkül leváltották Debrecenben, míg hozzám eljött dr. XY úr, akinek olyan igazolványa lehetett, amelyet csak felmutatott, és már ott is volt az irodámban. Pofátlanul vigyorogva leült, majd szinte kéjes hanghordozással megfenyegetett. Rozgonyi úr, azt tanácsolják Önnek valahol, valakik, hogy gondolja meg mivel foglalkozik, és mit csinál, ellenkező estben ötvenezer forintért egy román vagy egy ukrán magát családostól kiirtja.
- Mindezt szemrebbenés nélkül meglehette még az Antall-kormány félidejében is?
- Nézze, az irodámban titkos magnetofon, vagy lehallgató mikrofon nem volt, legalábbis én nem tudtam róla, így aztán vagy elhiszi, vagy nem. Mindenesetre a fickó nem szorongott, nem sietett, nem kapkodott, hanem amikor a mondanivalóját befejezte, vigyorgó képpel távozott. Nos, ilyen és hasonló körülmények között döbbentem rá arra, hogy óriási igazságok vannak abban, amit Csurka akkor már a cikkeiben feszegetett, sőt bizonygatott. A tehetetlenség az elszigeteltség sodort engem az akkor megalakult MIÉP felé.
- Annyit bizonyosan lehet tudni, hogy Szeszák Gyula olyan szállítmányokat talált a különböző pályaudvarokon, amelyek hamis papírokkal gurultak városból városba, amíg a megfelelő üzemanyag-tároló helyre nem értek. Azt is tőle hallottam, amikor interjút készítettem vele a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorában 1999-ben, hogy az ügyletben főhivatalnokok, főgengszterek és főrendőrök egyaránt benne voltak. A helyszín pedig azért lehetett az Ukrajnához közeli térség, mert Ausztriában, például akkor még jóval drágább volt az üzemanyag, mint nálunk. Arra is sokan emlékezhetnek, hogy az olajbotrány aktáit a Horn-kormány és 2004-ben a Medgyessy-kormány is évtizedekre titkosította. Talán az unokáink majd megtudhatják, ha őket még érdekli, kik, miért, és mennyiért voltak benne ebben a piszkos és gyilkos játékban. A hálózat résztvevőire utalhat az a tény, hogy csaknem tíz esztendővel később az MDF által leváltott Szeszák Gyulát az Orbán-kormány idején az MDF-es miniszter asszony, Dávid Ibolya tanácsadóként foglalkoztatta.
- Hallottam róla, de arról nem tudok, és nem is érdekel, hogy mindez akár jóvátétel is lehetett mindazért, ami Szeszákkal 1992-ben történt. Gyanút ébreszthet a tájékozottakban, hiszen Boross Péter szerepe a kilencvenes évek elején a belügyben meghatározó volt, akárcsak később az MDF-ben, amikor Dávid Ibolyát pártelnökké választották. Mindez semmit sem von le dr. Szeszák Gyula érdemeiből, aki tisztességesen azt tette, amit egy megyei főügyésznek tennie kellett. A titkosításról annyit, hogy Magyarország a titkok hazája, nehogy a buta nép rájöjjön valamire.
- Ön miért lapított, miért nem lépett jel a visszaélésekkel szemben hasonló szigorral, mint a főügyész?
- Azt kell mondanom, hogy nagyon ügyesen fenntartotta a műszaki igazgató és a cégvezető a rendetlenség látszatát, és az ügyek szinte kibogozhatatlan kuszaságát, úgy hogy hiába voltam gazdasági igazgató, nem láttam bele semmibe. A szerződéseket úgy tárgyalták és kötötték meg, hogy azokba beleszólásom nem lehetett, véleményt nem mondhattam, röviden perifériára szorítottak... Hát, így festett a privatizáció első két éve az Antall-kormány idején, de később sem volt tisztességesebb, és ma sem az...
- Nem haragszik meg érte, de a szavaiból még most is bizonytalanság és szorongás érződik, noha ehhez a rablóprivatizációhoz képest a tatárjárás vagy Mohács csak történelmi kisiklásnak tetszik. Tetézi az aránytalan haszonszerzést az a tény, hogy például a repülőterek, az üzemanyag-tárolók, a honvédség és a határőrség ruházata, fegyverei nem voltak, beárazva, nem volt igazi értékük.
-Kérem, volt olyan eset, amikor a kezelésünkben lévő repülőtérre olyan gépek szálltak le, amelyekről a mai napig sem derült ki számomra, honnan jöttek, kik ültek benne, és mit hoztak vagy vittek... Amikor kihívtam rájuk a rendőrséget, akkor megfelelő helyről odaszóltak, és minden el volt intézve. Borzasztó dolgok történtek, ezért nem is akarok részletesen belemenni, mert olyan öngólt rúgok magamnak, hogy hátralévő életemben sem heverem ki. Tény az, hogy félelmetes módon kezelték a vagyont. Később a félelmeimet legyőzve, mivel engem a pénzügyminiszter nevezett ki, jelentéseket tettem folyamatosan az illetékes államtitkárnak.
- Történt valami?
- Nem történt semmi...
- Ki volt a miniszter és ki az államtitkár?
- Kupa Mihály nevezett ki, az államtitkár pedig akkor is, most is vezető beosztásban dolgozott és dolgozik. Azért jelenlettem, mert a kinevezésemkor azt mondták, tapasztalt szakember vagyok, csináljak rendet, mert kupleráj van. Amikor végre akartam hajtani, akkor viszont mindenki meggátolt. Kérem, senki a cég, a minisztérium, az állam sem tudta, mekkora vagyoni kezel. Hogy kezeli, mennyit ér, és mi lesz vele. A reális árakat a kutya sem nézte meg, hiszen a költségvetésnek kellett befizetni az ellenértékeket. Persze, szakértőt minden üzlet előtt foglalkoztattak, aki úgy szakértett, hogy mindenkinek jó legyen, csak az országnak ne. Azt ne tessék hinni, ma másként van. Eleinte az államtitkár örömmel fogadta a jelentéseimet, majd megváltozott a viselkedése, és csak szurkolt nekem. Ennek az lett a következménye, hogy Szabó Iván miniszter úr fegyelmit indított ellenem az év végi mérleg meghamisítása címén, pedig nem tettem egyebet, csak tételes leltárt készíttettem, ami óriási hiba volt az ő szemükben. A leltár bebizonyította, több százmillió forintos a kinnlevőség, ez csípte egyesek szemét, kellemetlen emberré vállam. A fegyelmi eljárást a miniszter vezette, a tárgyalás a szakmai hozzá nem értés miatt olykor kabaré jelleget öltött, végül minden vádpont alól felmentettek. A céljukat persze elérték, vagy kollaborálok, vagy megyek a fenébe... Mentem.
- No, mielőtt meg elmenne, tessék már szót ejteni arról is, hogy került oda, hiszen nem akármilyen helyről van szó? Kellett protekció?
- Különösebb protekció nem kellett, mert régi és párton kívüli szakemberként a rendszerváltás engem a Szövetkezetek Országos Szövetségénél ért, ahonnan kiváltunk, önállósodtunk. Célunk a panellakások lakóinak szövetkezeti érdekvédelme volt, amelyet egy biztosító intézettel szerettünk volna kiegészíteni... Ekkor megjelent Akar László elvtárs a SZÖVOSZ vagyonkezelőségének az. igazgatója, aki később Horn Gyula államtitkára volt, mellette pedig ott állt a jelenlegi pénzügyminiszter elvtárs Draskovics Tibor, mint jogász.
- És Akar elvtársék mit akartak?
- Megszabni a feltételeket, és megmondani, kik lesznek az új biztosítónak a vezetői... Megindult a fúrás, én pedig kijelentettem, noha ötvenkilenc éves vagyok, mégis felmondok. Elmentem a pénzügyminisztérium személyzeti vezetőjéhez, aki éppen szakembereket keresett, és mivel azt megelőzően tizennyolc évig a minisztériumban dolgoztam, Kupa Mihály kinevezett... A többit az előbb már elmondtam.
- A kincstári vagyonkezelőtől ment nyugdíjba, mondván, ilyen rablógazdaságban Önnek semmi helye. Miből gondolta, hogy a politikai pálya tisztességesebb?
- Nézze, keresztény magyar ember vagyok, aki alig vártam a kommunizmus bukását, és telve voltam reményekkel. Úgy gondoltam 1989-ben, hogy a Keresztény Demokrata Néppártban a helyem, hát oda jelentkeztem. Akkor ismertem meg Keresztes K. Sándor bácsit, akit mindenki így hívott, és akiről nem tudtam, de más sem, hogy ügynök volt a Sándor bácsi, akárcsak Medgyessy Péter.
- Nem gondolt arra, hogy mégis csak jobb lett volna belépni az MSZMP-be, mert akkor könnyebben boldogul, és nem érhetik megalázó meglepetések?
- Ha én harminc éve belépek az MSZMP-be, akkor ma én vagyok a pénzügyminiszter, vagy akár a miniszterelnök, hiszen olyan helyeken dolgoztam, és olyan feladatokat végeztem el, amelyek például Medgyessy Péter hatáskörébe tartoztak, aki viszont nem értett hozzá.
- A D-209-es elvtárssal együtt töltött munkásévekről később még szót ejthetünk, de most maradjunk a keresztényeknél, ahol Önt a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon való részvétellel hízták meg Sanyi bácsiék.
- A gazdasági kerekasztal összejöveteleire én megint úgy mentem, mint aki meg van győződve róla, nemzetgazdasági kérdésekről vitatkozunk, makro ökológiai elképzelésekről döntünk, röviden arról, hogyan lehet kimászni abból a gödörből, ahová az MSZMP lökött bennünket. Lelkiismeretesen készültem, adatokat gyűjtöttem, felszólaltam, de rá kellett jönnöm, ez a kerekasztal egy blöff, egy pótcselekvés. A tárgyalásokat az önjelölt Széles Gábor vezette, aki MDF színekben már akkor gazdag vállalkozónak számított. Ebből az is következett, hogy az igazán fontos dolgok azok voltak, amelyeket ő vezetett elő, és mi hiába vitatkoztunk vele. Szerintem Szélesnek ez volt az egyik feladata, megakadályozni a kibontakozást.... Elmentem Keresztes Sanyi bácsi pártelnökhöz, és panaszkodtam, ennek semmi értelme, hát érdemi munkát kellene végezni... Azt mondta, nem kell kapkodni, meg kell várni, amíg a viszonyok letisztulnak, egyelőre tele vagyunk besúgóikkal... Mondta ő. Nekem már akkor gyanús volt az öreg, mert aki ennyire fél, az ne vállaljon pártvezetést.
- Akkor csaknem ötmillió munkavállaló gondolt joggal arra, hogy például arról tetszenek vitatkozni és dönteni, miként kerülhetnek ők részvényesi tulajdonba, mi lesz a szociális támogatásukkal, mi lesz a nagyvállalatokkal, sőt, az ágazatokkal...
- Ehelyett az ég egy világon mindenről dumáltak, de a lényegről soha. Az SZDSZ mindent el akart adni, és azonnal, a FIDESZ képviselője ott sem volt. A reform kommunisták tartották a bolsevik irányt, de vigyáztak arra, hogy a spontán privatizáció ne szenvedjen csorbát, és az elvtársak kerítésen belül maradjanak... Szóval a rendszerváltoztatást is azok vezényelték le, akik az ország gazdaságát tönkretették. Gondolja csak el, egy szóval sem említették, hogy eladják az élelmiszeripart, a cementgyártást, a bányákat és mindent? Mi akkor dolgozói részvénytársaságok megalakításában láttuk a jövőt, de erre meg a munkavállalók nem voltak fogékonyak. Ma mi a helyzet? Csak piacot keresnek a külföldiek, csak fogyasztót látnak bennünk, munkahely pedig egyre kevesebb. Ezek óriási bűnök, és mindegy, szándékosan, vagy naivitásból, de mi követtük el. Mi, és azok, akik utánunk jöttek, egészen a mai napig. Tudja, az a legborzasztóbb, hogy tudtuk, nem ér semmit, amit csinálunk, mégis mentünk és sokszor elhitettük magunkkal, meg másokkal is, nélkülözhetetlenek vagyunk. Ma már ki merem jelenteni, csak szereplői voltunk egy előre megírt színjátéknak, Fekete János, Havasi Ferenc, Németh Miklós, Medgyessy Péter meg a többiek írták a szöveget, mi csak betanultuk. De sokszor eszembe jutott például Medgyessy, akivel hosszú éveken át együtt dolgoztunk a pénzügyben, ő volt a főnököm. Mivel nem léptem be az MSZMP-be, így csak önálló csoportvezető lehettem, feljebb nem engedtek, mert fontosabb volt a politikai hűség, mint a szaktudás. Medgyessy akkor már miniszterhelyettes volt, és főállású ügynök, mint később kiderült. Akkor az 1980-as évek elején nekünk erről fogalmunk sem volt. Időnként kénytelen voltam megjelenni a színe előtt, mert a különböző írásos anyagokat jóvá kellett hagyatni. Gyorsan kiderült, hogy ahhoz a területhez, amelyet én vittem, fogalma sincs. Mondtam is a kollégáknak, ez a pasas sötét, mint az éjszaka. Mivel szerintem már akkor tisztában volt a képességeivel, hatalmas prédikációikat tartott, aztán minden anyagot sorra visszaadott átdolgozásra. Az átdolgozás abból állt, hogy az első meg az utolsó mondatot megváltoztattam, másnap elé tettem, és akkor már lelkendezve elfogadta. Ez az ügynökember ma az ország miniszterelnöke. Visszaemlékszem, a háta mögött hányszor kinevették, hányszor kitárgyalták, hogy ennek az embernek micsoda kapcsolatai lehetnek, hiszen szerény képessége ellenére óriási karriert futott be. Nála jóval okosabb embereket viszont a süllyesztőbe tettek. Ilyen világ volt. Arról fogalmam sincs, milyen jelentéseket írt rólunk, kinek mikor tett keresztbe, de jobb is így.
Folytatás, a 2. rész itt:
http://magyarsors.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2446:ma gyarorszag-privatizalasa-es-a-ketpolusu-egypartrendszer&catid=66:fokuszban&am p;Itemid=322
(Részlet Franka Tibor: Azok a szép napok c. könyvéből)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: összejöveteleire, létesítményekkel, pénzügyminiszter, rablógazdaságban, lelkiismeretesen, összezsugorodott, vagyonkezelőnek, hanghordozással, egypártrendszer, visszaemlékszem, megváltoztattam, vagyonkezelőnél, miniszterelnöke, foglalkoztattak, költségvetésnek, kibogozhatatlan, visszaélésekkel, tájékozottakban, szállítmányokat, tisztességesebb, megtekintéséhez, egypartrendszer, megjegyzésekkel, keresztényeknél, mnnkásőrvagyont, nemzetgazdasági, elképzelésekről, élelmiszeripart, vagyonkezelőtől, tisztességtelen, értékesítésről, visszahívattam, elherdálásának, katonapolitika, tárgyalóasztal, pályaudvarokon, kétpólusú egypártrendszer, helyzet annyiban, gyarmattartók érdekeit, írás jogvédelem, teljes írás, forrás elérhetőségét, férfiember életének, nyugdíj felé, munka világába, 2002-es választásokat, elhatározás előzményét, beszédeiben hirdet, párt vezetése, pénzügyeket kezeli, pártban voltam, párt pénzügyein, Magyar Sors Online, Rozgonyi Ernő, Keresztény Demokrata Néppártba, Nemzeti Kerekasztal, Magyar Nemzeti Frontot, Csurka István, Papolczy Gizellának, Balczó Zoltán, Bognár László, Kovács Lászlónak, Pallagi Lászlóra, Szeszák Gyuláról, Amikor Önt, Erre Szeszák, Szeszák Gyula, Magyar Rádió Vasárnapi Újság, Szeszák Gyulát, Dávid Ibolya, Boross Péter, Dávid Ibolyát, Szeszák Gyula, Kupa Mihály, Szabó Iván, Szövetkezetek Országos Szövetségénél, Akar László, Horn Gyula, Draskovics Tibor, Keresztény Demokrata Néppártban, Keresztes, Medgyessy Péter, Széles Gábor, Szerintem Szélesnek, Elmentem Keresztes Sanyi, Fekete János, Havasi Ferenc, Németh Miklós, Részlet Franka Tibor,
|
|
Offline
